A Balaton ökológiája — beszámoló
A program első napján egy vitorlásról a Balaton keleti medencéjéből a parttól kb. 3-400 méterre vettek vízmintát a pH méréséhez.
A mért pH értékek a keleti medencében
Balatonalmádi – 8,41; Balatonfüred – 7,53; Balatonkenese – 8,53;
Balatonkenese – 8,4; Tihany – 8,54; Siófok – 8,54
A víz kémhatása, a pH-értéke meghatározza a vízi élettér élővilágát az algák mennyiségét, az előforduló fajokat. Hatással van a nád, a sás előfordulására meghatározza a vízterület növény és állatvilágát. Hatással van a halpopulációra, annak fajszerkezetére, szaporodására, növekedésére. A hazai halfauna többsége az 5,5-8,5 közötti pH-t kedveli. A legideálisabb a semleges kémhatás lenne, a 7-es pH-érték. Az élőlények a vízben lélegeznek, ennek egyik következménye, hogy széndioxid keletkezik, amely beoldódik. A hazai természetes vizekben 4,0-9,0 közötti pH van. De egyre gyakrabban, különösen nyári melegben az ezeken a határokon kívüli értékek is előfordulnak. A pH-érték reggel általában alacsonyabb, mint napközben bármikor. Mérése nem kíván nagy műszerezettséget, egyszerű indikátorpapír is elég, de azokkal pontos érték nem határozható meg, ezért vettük igénybe a jól felszerelt Táncsics Labor eszközét. Megállapítható, hogy az értékek a kritikus 9,0 alatt vannak.
A második napon a tihanyi Külső-tónál folytatódott a program a madarak és az elektromos halfogás megismerésével. A madárgyűrűzés egy több mint 100 éves módszer a madarak életének megismerésére és tanulmányozására. A Pannon Egyetem Limnológia Tanszékén működő Ornitológiai kutatócsoport munkájában is ezt a módszert hívják segítségül a madarak viselkedésének tanulmányozásához, valamint a madarak védelmére felhasználható információk gyűjtéséhez. Ez utóbbi céljából a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen indított akcióban felmérjük a tihanyi Külső-tó nádasában fészkelő és táplálkozó énekesmadarak állományát. Ebbe a munkába nyerhettek bepillantást a tábor résztvevői, miközben megtapasztalhatták ennek a nem mindennapi élőhelynek a szépségét. A foglalkozás során a kutatás módszereinek megismerése mellett az egyes fajokról is érdekességeket hallhattak a gyűrűzőktől.
A modern ökológiai kutatás egyik alappillére a megfelelő terepi mintavétel, hiszen csak megbízható, reprezentatív és reprodukálható adatsorokból lehet az ökológiai rendszerek működésére megfelelően következtetni. A szárazföldi (terresztris) kutatások módszertana sok esetben meglehetősen kiforrott, régóta sikerrel alkalmazott, esetenként közismert (pl. madárgyűrűzés). A hidrobiológiai kutatások estén azonban sok esetben csak az utóbbi 20-30 évben sikerült a megfelelő módszertan kifejlesztése. Tipikus példa erre az 1970-es-'80-as évek óta a hal és halászatbiológiai kutatásokban alkalmazott, módszer: az elektromos halászgépes mintavétel.
A program során megvalósított tehetséggondozó tevékenységek/módszerek
Előtérbe helyeztük a tanulók aktív részvételét és a csoportmunkát is. Fontos volt, hogy ne csak előadásokat hallgassanak, hanem interaktív módon vegyenek részt a munkában.
A program első napján egy vitorlásról a Balaton keleti medencéjéből a parttól kb. 3-400 méterre vettek vízmintát a pH méréséhez.
Június 15-én összesen 27 madarat fogtak meg a helyszínen, ebből 20 madárra került jelölőgyűrű, 7 madarat pedig, mint visszafogást regisztráltak a tanulók. A gyűrűzés során több érdeklődő diák a vízben álló hálók ellenőrzésében is részt vett mellcsizma használatával. A munka során testközelből találkozhattak védett és fokozottan védett madárfajok egyedeivel, amelyeket rövid vizsgálat után ismét szabadon engedtek. A kérdéses napon többek között az alábbi nádas élőhelyre jellemző fajok gyűrűzését figyelhették meg a tábor résztvevői:
- barkós cinege (Panurus biarmicus),
- cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus),
- nádirigó (Acrocephalus arundinaceus),
- nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides)
A tihanyi Külső-tó halfaunájának jellemzése során felhívtuk a figyelmet az idegenhonos, invazív halfajok által jelentett veszélyekre. Az aktuális helyszín esetén különösen az ezüstkárász (Carassius gibelio) a fő problémaforrás, mely speciális (gynogenetikus) szaporodásmódja és széles toleranciaspektruma miatt a Balaton-vízgyűjtő vizeinek halközösségeire komoly veszélyt jelent.
A program második részében a laikusok által kevéssé ismert módszerrel ismerkedtek meg a táborban részt vevő tanulók, kitérve a módszer fizikai alapjaira, hatásmechanizmusára (pozitív elektrotaxis) az alkalmazás során betartandó biztonsági élőírásokra, a jogszabályi háttérre, valamint a gyakorlati használat során szerzett tapasztalatokra, élményekre. A bemutatón a tanulók megismerkedhettek az AGK IG-200/2 típusú elektromos kutató halászgép specifikációival, hatékonyságának korlátaival, ill. felhívtuk a figyelmet arra, hogy standardizált halászatbiológiai kutatómódszerek közül (paneles kopoltyúháló, elektromos halászgép) ez jóval állatbarátabb módszer, hiszen a kifogott egyedeket nem károsítja.