Határtalanul a Felvidéken
A mi Határtalanul témánk a polgárosodás volt, amiről az iskolában csak az előkészítés során hallottunk, most pedig a Felvidék szebbnél szebb helyszínein szívhattuk magunkba a tudást, és volt 5 csodás napunk.
Selmecbánya, az ezüst városa. Ha ez egy tanóra lenne, olyanok hangzanának el, hogy Petőfi Sándor is itt tanult, a város gótikus stílusú… Bár nem órán voltunk, mégis hallottuk ezeket az információkat, emiatt talán jobban meg is marad, de mi mást is észrevettünk. A főtéren található városháza óráján fordítottak az óramutatók, amihez egy monda tartozik: a városon áthaladó kereskedők az óratorony költségeihez nem járultak hozzá, így a lakók úgy döntöttek ne is tudják leolvasni a pontos időt.
Zólyom, a város, ami nem sorolható be egy korstílusba, mivel gótikus, reneszánsz, barokk is keveredik benne, a tatárjárás után épült mai formája. Szlovákia kulturális és vallási központjai közé tartozik, ami érdekes, mert a neve a szlovák Zloven szóból eredeztethető, ami kiválót, nevezetest jelent.
Besztercebánya, a réz városa, Mikszáth Kálmán több könyvének is helyszínt ad, a Rákóczi szabadságharc hadiipari központja. Az egyik épülete enyhén dőlt (Pisai ferde torony újra alkotás vibe) Komolyra fordítva a szót! Az egyik legszerencsétlenebb város a világon, hiszen szinte minden évszázadban újjá kellett építeni különböző okok miatt, ezért az épületek mára "csak" restaurált formában láthatók.
A Csorba-tó, a hely, ahol májusban hógolyóztunk! Ami elképzelhetetlen számomra, hogy ezt a csodás tavat le akarták engedni, hogy egy jó legelő területük legyen.
A Tarpataki vízeséshez siklóvasúttal mentünk fel Ótátrafüred impozáns üdülőitől. Többeknek ez volt a kedvenc programja, ami érthető, hiszen a sziklákon lezúduló víz látványa ámulatba ejtő.
A Szepesi vár, amit a St. Martin Panzióból, a szálláshelyünkről már lehetett látni kivilágítva az ott eltöltött 2 éjszaka alatt (meg az esőben sétálás közben…), két nagyobb csatát is hősiesen kibírt a tatárjárást és a Csák Máté vezette hadjáratot. A vár körül aranyos ürgék fedezhetők fel, de sajnos félénkek (mondjuk én is megijednék ennyi óriástól).
A Dunajecen, Szlovákia és Lengyelország határ folyóján tutajoztunk, amit végül megengedett számunkra az időjárás. Másfél órán keresztül "csorogtunk le" a folyón, a szikla óriások között.
Az ebédet követően bementünk a városközpontba, ahol lehetőségünk volt vásárolni, nézelődni, illetve a héten szerzett nyelvtudásunkat alkalmazni.
A martonházi aragonit barlang a világörökség része, a kémia iránt érdeklődőknek különösen érdekes, de mindenkit lenyűgözött az elképesztő látvány, amit az aragonit ásványból kialakult formák, színek nyújtottak.
A Betléri kastély (a művészet, Bridgerton család vibe kedvelő emberek figyelmét felhívnám erre a helyre + a könyv imádok volt egy külön épületük a könyveknek! – főleg földrajzzal, biológiával foglalkozó könyvek), szóval visszatérve az Andrássy család kastélya (Sissi rajongókra is vonatkozik az irományom) ma Múzeum, úgyhogy ha arra jársz te se hagyd ki. További érdekessége, hogy az 1890 című filmsorozatot is itt forgatták.
Krasznahorka várát jelenleg felújítják (de annyit mondhatok, hogy izgalmas a története pénzhamisítással, az első emberrel, aki nem volt ott a saját akasztásán, legalábbis a monda szerint), így csak kívülről sétáltuk körbe.
Kassa az utolsó állomás, ami több "díjat" is elnyert (UNESCO Alkotó Médiaművészetek városa, Európa kulturális fővárosa, 2019-es önkéntesség európai fővárosa), ősidők óta lakott terület, viszont a tatárjárás előtt nem volt jelentős hely, IV. Béla tette azzá. Bementünk a Szent-Erzsébet dómba, illetve hallgattuk a zenélő szökőkutat ezzel elköszöntünk Szlovákiától.
Örülök, hogy sikerült ezt az élményt átélnünk, ami sokáig felejthetetlen lesz számunkra.
Jusztusz Eszter 9.a
A meglátogatott helyszínekről itt tekinthetnek meg képes beszámolót.
Az utazásról készített prezentációt ide kattintva érhetik el.