Határtalanul Erdélyben 2019
Május 14-én kora reggel 6:00-kor utunk kezdetét vette és elindultunk Erdélybe, azon belül pedig Hargita megyébe. Az utunk során lehetőségünk volt a buszon meghallgatni az előre elkészített prezentációkat különböző témákból. Az utunk sajnos tovább tartott, mint terveztük a közlekedési munkálatoknak köszönhetően, így este 22-23 óra körül foglaltuk el a szállást. Miután megérkeztünk, mindenki elfoglalta a szobáját amivel nagyon elégedettek voltunk és ezt követően egy finom vacsorával fogadtak minket.
Este mindenkinek sikerült kipihenni az előző nap fáradalmait és a reggeli után 9 órakor elindultunk az első állomásra, ami a Madarasi Hargita volt. Traktorral vittek fel minket a hegyre amit mindenki nagyon élvezett. Csodálatos panoráma fogadott minket és gyönyörű képeket készíthettünk. A hegyen lévő kopjafához elhelyeztünk egy magyar szalagot. Voltak akik szabadidejükben felmentek a legmagasabb pontra is, bár erre kevés időnk volt. A szabad programok után a traktor visszavitt minket a hegy aljára és onnan busszal mentünk tovább Szejkefürdőre ahol volt szerencsénk megtekinteni Orbán Balázs sírját. A sírnál elhelyeztünk egy koszorút, kifejezve ezzel a tiszteletünket és nyomot hagyván, hogy ott jártunk. Rajtunk kívül több csoport is helyezett el koszorút, nagyon megható látvány volt.
Bátran kijelenthetem, hogy a második napunk nagyon örömteli volt és mindenki jól érezte magát.
A harmadik napon a reggeli után Farkaslakára indultunk, ahol Tamási Áron síremlékét tekintettük meg és tettük tiszteletünket az író előtt. Utunk következő állomása a parajdi sóbánya volt, ahol körülbelül 15 perces buszút és 200 lépcsőfok vezetett az egykor bányaként működő, most már turista-látványosságként szolgáló barlangba. A bánya fala valóban sós, ezt mind saját nyelvünkön tapasztaltuk. Ma már különben étterem, kisebb bár, mászófalak, kalandpálya is megtalálhatóak.
Az itt eltöltött 1 óra után a környéken híres és hagyománnyal rendelkező korondi fazekasok piacán voltunk, ahol kézzel készített agyagedényeket tekintettünk meg.
Ezután Székelykeresztúrra tartottunk, ahol az Orbán Balázs Gimnázium diákjai vendégeltek meg minket, majd játékos programokkal ismerkedtünk egymással. Ezt követően bemutatták nekünk a város nevezetességeit, többek között azt a körtefát, ahol Petőfi Sándor utoljára költötte el vacsoráját a segesvári csata előtt.
A kirándulásunk negyedik napja nagyon eseménydús volt. Reggel a szokásos 7 óra körül kezdtük a reggelit, majd miután mindenki elfogyasztotta, nyolckor indultunk el az első programra, ami egy madéfalvi megálló volt. Itt megtekintettük a császári katonaság által védtelenül lekaszabolt csík és háromszéki 200 székely vértanú tiszteletére állított emlékművet, illetve pár szót is hallhattunk róla egy kiselőadás formájában.
Utunkat a Gyilkos-tó felé haladva folytattuk, és közben áthaladtunk az Olt folyón, melyről szintén egy történetet hallhattunk egy diáktársunktól. A tóhoz érve lenyűgöző látvány fogadott minket, és a tó története mindenki számára nagyon érdekes volt. Az itt eltöltött szabadidőben sokan fotózkodtak a barátaikkal, és lehetőségünk volt óriás kürtőskalácsot is vásárolni. Nem kellett sokat utazunk, hogy a Békás-szoroshoz érjünk, ahol ugyancsak felejthetetlen élményekben volt részünk. A szoros elején a helyi ajándékokkal teli boltok előtt álltunk meg, és ott vette kezdetét az egy km-es szakasz melyet végigsétáltunk. Út közben gyönyörködtünk a látványban, és rengeteg fotót készítettünk.
Ezen a napon az utolsó állomásunk a csíksomlyói kegytemplom volt, melyet megtekintettünk, majd utunk szállásunkra vezetett. Innentől kezdve szabad program várt ránk, hat óra körül elfogyasztottuk a vacsoránkat, ám akinek kedve volt, elmehetett még vacsora előtt a mofettákat megnézni, ami a szállásunktól pár percre volt található.
Összességében a napunk eseménydúsan telt és mindenki izgatottan várta a következő napot.
Az utolsó napon az időjárás kevésbé volt kegyes hozzánk, mint előzőleg: szeles esős időben emlékeztünk meg a „székely Thermopülai”, Nyergestető kopjafáinál a szabadságharc során hősiesen kitartó székely katonákról. A zord időjárást viszont azonnal feledtette velünk a Szent Anna-tónál a gyönyörű természet látványa, valamint a hozzánk nagyon közel merészkedő medvék okozta izgalom.
Hazaúton hosszasan beszélgettünk az átélt élményekről és a minket ért hatásokról. Nagyon hasznosnak érezzük az utazást, akár közösségi élmény, akár a történelmi kapcsolódások szempontjából nézve. Különleges dolog, hogy Magyarországtól ilyen nagy távolságra is magyar nyelven beszélhettünk, olyan emberekkel, akik magyarságtudatukat mindenáron megőrzik.
Szeretettel várjuk erdélyi partneriskolánk diákjait Kaposváron!